Hát bekanyarodtunk az őszbe, az új évadba. Az idő iszonyatos sebességgel robog, túl vagyok már pár előadáson az Átriumban, egy szegedi vendégjátékon, és anyaszínházamban a Vígben is játszottam már.
Egy vidám történettel kívánok boldog új évadot minden kollégának és nézőnek!
A nyárból visszatérve, a még tomboló nyárvégi forróságban furcsa dolgok tudnak történni, amikor színpadra szólít bennünket hivatásunk és az ügyelő.
Az Össztánc egyik augusztusi próbáján, a javában tomboló kánikulában még csak a második jelentnél jártunk, de a légkondicionálás ellenére már mindenkiről ömlött a víz. Szerencsére nem kellett teljes átéléssel játszani, amolyan laza lejárópróba volt, pontosítottunk, javítottunk, és csak részleges öltözést kértek tőlünk, ami azt jelenti, nem kellett minden ruhát magunkra venni, mint az előadáson, ahol vastag kabát, bunda, sapka, sál a hiteles viselet, ugyanis ebben a jelenetben tél van, és a bombázások miatt óvóhellyé változik a helyszín.
Amikor megérkezett a jelenetbe Orosz Ákos, aki a bennünket felszabadító orosz katonát alakítja, kissé meglepődtem, ugyanis a következőképpen nézett ki:
- Fején usanka. Tudják, az a füles, szőrmével bélelt fejfedő. Ezzel nincs is semmi baj.
- Szájában a Hegyi Barbara által játszott rosszéletű nőtől zsákmányolt cigaretta, ami gyógynövényekkel van megtömve, hogy ne romboljuk senkinek az egészségét, ha meg kell gyújtani a színpadon, márpedig meg kell, viszont meglehetősen kellemetlen az illata.
- Térdig érő katonakabát, alatta viszont, ha jól emlékszem, Rolling Stones-os póló virított.
- Deréktájon természetesen nadrág kezdődött, ami nem tartott sokáig, ugyanis sortnyi méretű volt, mindössze combközépig ért, viszont legalább tűzpiros színben pompázott.
- Térdtől bokáig a maga csupasz valójában szemlélhettük a két lábon járó, egyébként kezében forgótáras géppisztolyt tartó, félelmetes szovjet katonát, aki kék színű sportcipőben végződött.
Ahogy végignéztem Ákoson és felfogtam a látványt teljes valójában, alig tudtam visszatartani kitörni készülő kacagásomat. Aztán amikor partnerem Fesztbaum Béla talpig szőrmebéléses mellényben, zakóban, kötött sállal a nyakában azt találta mondani, hogy minden világos, ugyanis ez az a jelenet, ami 1944 forró telén játszódik, komoly jelenet ide, vagy oda, kitört belőlem a nevetés.
Kívánom mindnyájunknak, hogy az idei évadban is legyen nagyon sok, jó hangulatú próbánk!
Mert ahogy egy barátnőm mondta valamikor régen:
Az ember soha, semmilyen körülmények között ne veszítse el a humorérzékét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése